Az ajtó

Becsukom a szemem. Látok egy ajtót. Nem tudom mi van az ajtó mögött. Talán valami szép...de...lehetne félelmetes is. Inkább azt szeretném hogy szép legyen. Nem merem kinyitni az ajtót, de megöl a kiváncsiság. Az ajtó közepén egy kukker. Hátha ez egy különös kukker...és látom mi van a túloldalon...akkor nem kell kinyitni az ajtót és elmehetek anélkül hogy hozzáértem a kilincshez. Belenézek. Nem...ez a kukker ugyanolyan mint a többi. Csak sötétséget látni. Hátrébb állok. Észreveszem az ajtó alatti rést. Hátha elég nagy ahhoz hogy lássam mi van a másik oldalon. Lefekszem a földre, a rés alá nézek. A fenébe...nem látszik semmi. Felállok. Letörlöm magamról a koszt....de most a kezem is olyan lett. Majd később megmosom. Jobbra nézek, balra nézek. Végtelen folyosó közepén állok. A falak és a plafon is szőnyegezve van. Hol vagyok...? Nem! Az most nem érdekes, később törődöm vele. ....Mi a fene lehet az ajtó mögött? Nem merek hozzáérni a kilincshez. Ne legyél buta...ez csak egy közönséges kilincs. Attól félsz hogy leharapja a kezed? A kilincsek nem tudnak harapni. Vagy mégis? Nem...még sose láttam harapó kilincset. Mély levegőt veszek. Összeszedem minden erőm. Felkészültem. Igen. Felemelem a kezem. Visszahúzom. Megint felemelem, ezúttal lassabban. A hosszúkás rézszínű kilincs felé nyúlok. Most már nincs visszaút. Szép lassan lenyomom...és meglököm az ajtót. Nem mozdul. Megpróbálom mégegyszer, de most több erővel. Meg se moccan. Zárva van..