Egyedül ragyogtam a kopár csendben
Nem volt soha ki megértett
Aztán kigyúlt mellettem egy másik sugár
Istenem mióta vártam rá
Messziről jött de nem számított
S ketten ragyogtunk tovább odafent
Egyikünk sem volt már magányos
Együtt töltött idő, szép emlékek
Igen, már csak emlékek
Mert a csillag lehullott mellőlem
Máshová vágyott, egy másik életbe
Megváltozott mert azt hitte így jobb lesz
De kérdem én: vajon kinek?
Én kitartottam ő viszont ment tovább
S most már csak egy távoli fénysugár
Mit néha látok pislákolni.
Eltűnt végleg mellőlem, nem jöhet fel az égre újra
Mert a csillag mi lehullt soha nem tér vissza.
